A helyi legenda szerint réges-régen a Lándor-hegy túloldalán volt az akkori lelkész szőlőse, aki szerette volna, ha a hagyen át halad egy alagút. Ennek ásása meg is kezdődött, méghozzá két oldalról, abban az évben, amikor jól termett a szőlő és sok bor készült. Az alagút két végére kitettek egy-egy nagy hordó bort, s aki dolgozott az ásáson szabadon kiszolgálhatta magát. Egy idő után a két vég találkozott, s megszületett a ma is átjárható Bújó-lik.