Országúti kerékpár – sportoláshoz érdemes választani

A kerékpár kategóriákról általánosságban szóló cikkünkben két fontos kérdést tettünk fel: „Hol?”, illetve „Hogyan?” bringázunk. Az országúti gépek esetében egyszerű a válasz: aszfalton érdemes használni őket és sportosan. Mivel a vázgeometria és lefelé hajló koskormány miatt nekünk is előre kell hajolnunk tekerés közben, ezekhez a bringákhoz jó kondíció és fitt testalkat a nyerő.

Az országúti kerékpár stílusjegyei:

Merev váz (teleszkóp nélkül), hajlított koskormány, 622 milliméteres felnik, általában 25-32 milliméteres sima, vagy minimális mintázatú gumik. Ezeken túl az országúti bringákon belül is vannak alkategóriák, illetve a gyártástechnológia és a felszereltség szempontjából is lehetnek nagy különbségek.

 

Versenyzésre szánt országúti bringák, - melyek hobbikerékpárosok számára is elérhetők: Tulajdonképpen a kategória csúcsát képviselik, többnyire megegyeznek a profik által is használt országúti gépekkel, de azért geometriában eltérhetnek. Léteznek már az amatőr sportolók számára komfortosabb geometriával készülő, de egyébként lapított formákkal, az aerodinamika jegyében tervezett bringák is. 35-40 km/h körüli sebességtől megnő a jelentősége, hogy minél jobb legyen a kerékpár és a rajta ülő bringás légellenállása. Ezt elsősorban a bringán elfoglalt pozíció határozza meg, ezért van elöl és mélyen a keskeny országúti kormány. A "csövek" formájával és a kábelek integrálásával is csökkenthető a légellenállás, és letisztultabb, szebb lesz a kerékpár. Sok hobbikerékpáros már csak a stílus miatt is ilyen bringát választ, még ha nem is ez lenne számára a legmegfelelőbb.

 

Aki nem versenyez, hanem többnyire hobbi sportolás céljából veszi elő a bringát, hosszú órákat tölt a nyeregben, jobban teszi, ha inkább a komfort (endurance) országútik között keresgél. A komfortot több tulajdonság határozza meg. Egy endurance országútin kényelmesebb a testhelyzet, kevésbé hajlik le a hát, mint egy versenygépen. Adott méretben hosszabb a homlokcső, így pár centivel magasabban lehet a kormány, és rövidebb a felsőcső, ezért nem kell túlságosan előre nyúlni sem. Gyárilag rövidebb a kormányszár is. Laposabb a villaszög, aminek következtében kevésbé agresszív a kormányzás, ellenben stabilabban viselkedik a kerékpár.

 

A drágább (már karbon vázas) endurance országútik vázán a támvillákat rugalmasabbra tervezik, hogy jobban tolerálja az úthibákat. A jobb csillapítást segítik elő a ballonosabb (például 32 mm-es) gumik is, melyeket alacsonyabb nyomáson (4-4,5 bar) használhatunk, mint ahogy a versenygépeknél megszokott. A napjainkban lassan egyeduralkodó tárcsafékes kerékpároknál már nem kell kompromisszumot kötni a gumiméret rovására. A komfort országútikon az áttételezés is feltételezi, hogy a tulajdonos kevésbé jó kondival rendelkezik, mint a versenyzők. Elöl 34-es kistányér, hátul pedig 36-os, vagy nagyobb fogszámú lánckerék is segíthet a nehéz emelkedők leküzdésében.

A komfort országúti kerékpároknak egy hobbibringás számára szinte csak előnyei vannak a versenyzésre szánt modellekhez képest. A kényelmesebb testtartás és az úthibák jobb tolerálása következtében kevésbé fáradunk el tekerés közben. Elsőre talán ellentmondásnak tűnik, de hosszú távon gyorsabb is lehet valaki egy ilyen bringán, mint a versenyzésre tervezett országútin. A versenygépen ugyanis a mélyen előrenyúló testtartásban hamarabb elfárad a hát, derék, onnantól kezdve pedig a fájdalom miatt lassabbak leszünk, nehezebb erőt kifejteni. Szintén előny, hogy a ballonos gumik és a nagyobb menetkomfort miatt – ha úgy adódik – közlekedési célra is bevethetők ezek a kerékpárok, sőt, végszükség esetén döngölt földútra is rámerészkedhetünk velük. Nem beszélve a rosszabb minőségű aszfaltozott és betunk utakról. Érdekesség, hogy a gravel kerékpárok ősének számító cyclocross bringák gumiméretét versenyeken 33 mm-ben limitálják, sok endurance országúti pedig már ezt a méretet kínálja aszfaltra. Általában be is fér a cross gumi a vázba, csak sárférőhely nem marad sok.

Az országúti kerékpárok műszaki szempontból nagyon különbözőek lehetnek, valóban csak a forma és a hajlított kormány közös. Felhasználástól és árkategóriától függően karbon, alumínium, acél váz, karbon vagy acél villa, különböző szintű váltó és fékrendszerek. A tárcsafékek térhódítása ebben a kategóriában is lezajlott. Alsó középkategóriától felfelé már ritkán szerepel a kínálatban felnifékes modell. Jelenleg az elektromos, vezeték nélküli váltórendszerek terjedése tűnik megállíthatatlannak, felső középkategóriától felfelé főleg ilyenekkel találkozunk.

A kerekek a versenyzésre szánt országútikban egy árszint fölött 25 mm-es vagy nagyobb belső szélességű karbonfelnivel készülnek, belső nélküli használat lehetőségével. Utóbbi már szintén kiforrott technológia, ami szinte nullára csökkenti a felütéses defekt kockázatát, a szúrt lyukak többségét pedig rögtön tömíti a defektgátló folyadék. Gyárilag természetesen még belsővel szerelik a kerekeket.

Az egyéb kiegészítők – mint például a kormány, kormányszár, nyereg, nyeregszár – eltérhetnek a különböző alkategóriákban. Az elsődleges jelleg, a hajlított kormány közös, de ebből is van már klasszikus, anatomikus és kompakt hajlítás, utóbbinál kisebb a távolság a felső és alsó fogás között. A kormányszár versenygépeken hosszabb, 120-, 130-, vagy akár 140 mm-es, komfort országútikon rövidebb, például 100 mm-es, és így tovább. A kormány és a stucni kapcsán érdemes szólni a teljes integrációról is, hiszen a drágább országútikon már nincsenek kívül látható kábelek. Tény, hogy gyönyörű, letisztult kinézetű bringákat kapunk így, viszont a szervizelés – főleg otthon – sokkal nehezebb így.

Pedál: Az országúti kerékpárok általában pedál nélkül vásárolhatók meg, mégpedig azért, mert patentpedált és hozzá illő országúti cipővel érdemes használni őket. Nem csak gyorsabbak leszünk vele, hanem a körkörös hajtás is hatékonyabb lesz.

Fitness kerékpárok: Nem mondhatni, hogy meghódította a bringás világot, de létezik egy úgynevezett fitness kategória is. Az országúti kerékpárhoz képest kényelmesebb testtartást kínál a hagyományos egyenes kormány által. Minden más hasonló, mint az országúti, vagy gravel gépeken, kivéve a kosormányt.