Családi kerékpártúra tervezése gyerekekkel

Egy másik cikkünkben olvashatók a KRESZ ide vonatkozó szabályai és ennek megfelelően az útvonal kiválasztásával, valamint biztonsági szempontokkal is foglalkozunk. A kerékpártúra tervezésekor az útvonaltervezés azonban csak egy dolog, sok minden mást mérlegelni kell, mielőtt elindulunk. Egy családi bringázás ott kezdődik, amikor például a balatoni nyaralótól a kedvenc lángososig, fagyizóig kerékpárral megyünk. Több kombináció létezik. Anya, apa bringán, gyerek(ek) gyerekülésben, gyerek(ek) utánfutóban, gyerek(ek) saját bringával, esetleg bejátszhat egy tandem stb.

 

Rövid távon nincs túl sok buktató

Amikor a fagyizóig, vagy a lángososig kerékpározunk, a hangsúly a programon van, a kikapcsolódáson. Ugyanez a strandolás, evés-ivás, a környék felfedezése, egy szép kilátás, vagy kulturális látványosság, esemény felkeresése, fotók készítése stb. A kerékpár is szerepet kap ebben a programban, hiszen azt választottuk hozzá „közlekedési eszközként”, de igazából csak eljutunk vele A-ból B-be és vissza. Ha megfelelő a műszaki állapota, túl sok gondunk nem adódhat. Amíg rövid távról, pár kilométerről, könnyű terepadottságokról beszélünk, különösebb felkészültség, jó kondi nem szükséges a túrához. Látszólag nem sok jelentősége van annak, hogy milyen bringán ülünk, milyen felszerelést használunk, vagy hogyan terveztük meg az útvonalat. Persze minél több technikai eszköz van a képletben, annál több rutin kell, hogy megoldjunk alapvető technikai problémákat, melyek felmerülhetnek útközben. Technikai eszköz ilyenkor a gyerekülés is, aminél fontos, hogy ne okozzon gondot a szerelés, vagy az utánfutó stb. Ja és tanuljuk meg helyesen becsatolni, rögzíteni a gyerekek fején is a bukósisakot, amit természetesen rövid távon is használjunk. A rövid távon és a hosszabb távon is lényeges, hogy ne pakoljunk a túrához felesleges dolgokat, viszont ami szükséges, az szükséges. Például a kedvenc baba kellhet a nyugalomhoz, a homokozólapát nem.

 

Ha nő a táv

Ahogy nőnek a gyerekek és nőnek a távok, egyre nagyobb hangsúlyt kaphat maga a sportteljesítmény is. A gyerekeknek maradandó élmény lehet először körbetekerni a Velencei-tavat, vagy először feltekerni Normafához. Hosszabb túra tervezéskor már érdemes időt szánni a megállópontok, étkezési lehetőségek kiválasztására is. Egy hosszabb túrának akkor vágjunk neki, ha a család összes tagja egyébként is szokott rendszeresen bringázni, legalább rendszeresen közlekedünk két keréken. Hiába nem teker egy kisgyerek a gyerekülésben, de ha nincs hozzászokva, előfordulhat, hogy már fél óra után nyűgös lesz. Ehhez is szükséges a rutin és a fokozatosság betartása. Minél nagyobb a táv, annál többet számít, hogy van-e ehhez megfelelő kerékpárunk és felszerelésünk. A jó felszerelés által is biztosítsuk a maximális kényelmet, hiszen úgyis adódnak majd nem várt kényelmetlenségek. Fontos a kerékpár és a kiegészítők hibátlan műszaki állapota is, semmiképpen ne induljunk el „kérdőjeles” felszereléssel.

A családi viszonyok

Ahogy a bevezetőben említettünk, a családi kerékpártúrán törekedni kell arra, hogy mindenki megtalálja a kikapcsolódást. Az ökölszabály talán az, hogy a család legrutinosabb tagja ne a kerékpáros teljesítményben találja meg a kihívást, hanem inkább abban, hogy az egész család a lehető legszuperebbül érezze magát és könnyen áthidalható legyen minden várható nehézség. Ez nagy felelősség, mert gondoskodni kell a bringák és a felszerelés megfelelő műszaki állapotáról, ruházatról, tartalék ruházatról, alkatrészekről, szerszámokról, élelmiszerről stb. Keressük azokat a lehetőségeket a túrán, melyek minden családtagnak adnak valami extrát. Lehet ez egy kedvenc fagyizó, gyerekeknek állatsimogatás, kedvenc étterem, kilátó stb.

Ha kisebb gyerekekkel (iskolás kor alatt) túrázunk, nem kell ecsetelni, hogy a kritikus pont a kicsik fáradtsága, hangulatuk ingadozása lehet. A kisgyerekeket nem szabad kihívás elé állítani ilyen szempontból. Persze egy jól definiált bringás kihívás jó ötlet lehet. Például egy számukra nehezebb emelkedő, vagy lejtő leküzdése. Összességében arra kell törekedni, hogy – ismerve egy kisgyerek szokásait – minél jobban érezze magát, legyen többször sikerélménye. Változatosan kössük le a figyelmét, és legyen alternatívánk arra, ha mégis megmakacsolja magát a bringán. Fel kell készülnünk arra a szélsőséges esetre is, ha a gyerek egy métert sem hajlandó többet tekerni, vagy ülni a gyerekülésben. Ilyenkor is haza kell jutni valahogy. Utóbbi „rémálom” bekövetkezését azért jó eséllyel megelőzhetjük, ha nem töltünk egyfolytában sok időt nyeregben. Akár 15-20 percenként beiktathatunk szünetet, törjük meg időnként a monotóniát valamivel. Nyilván, ha egyre többet bringázunk kisgyerekkel, megfelelő neveléssel csökkenteni lehet annak valószínűségét, hogy szabotálja a túrát. Fokozottan kell figyelni arra is, ami jobban igénybe veszi a kicsik testét kerékpározás közben. Ilyen a leégés lehetősége a vállakon, vagy ha éppen erős szél fúj a szemébe. Náluk is nagyobb a folyadékveszteség melegben, illetve gyerekülésben a szokatlan üléshelyzet is kényelmetlenné válhat fél óra után, amennyiben ritkán bringázunk együtt.

 

Útvonaltervezésről

Válasszunk olyan távot, útvonalat, ami könnyedén abszolválható, közben pedig kitalálhatunk játékokat, tervezhetünk megállásokat, érdemes megtörni a monotonitást. Törekedjünk mindenek felett a biztonságra és rutintalan gyerekekkel a végsőkig kerüljük az interakciót sűrű forgalommal. (Sűrű forgalom alatt nem csak a gépjárműveket, hanem a nagyon zsúfolt, szűk bicikliutakat is értjük.) A terep legyen alapvetően könnyű, aszfalt és döngölt földút, viszont érdemes becsempészni rövid technikás szakaszokat, ahol fejlődhet a gyerekek bringakezelése. Azért legyenek ezek rövidek, mert ha mégsem sikerül abszolválni, nem bukik meg rajta a túra. Kevés gyerek szeret sokáig ülni egyfolytában a nyeregben, vagy a gyerekülésben, a pihenések gyakorisága sűrűbb legyen, mintha felnőttek túráznának. A megállók, látványosságok olyanok legyenek, melyek valóban érdeklik a gyerekeket, ugyanakkor hamar – egy órán belül – megtekinthetők. Ilyen egy kilátó, kisebb állatfarm, egy érdekes játszótér, partszakasz stb. Lássuk előre azt is, hogy a nehézségek, időben elcsúszás, vagy egyéb okok miatt egy gyerek türelmetlenebb lehet, ami befolyásolja mindannyiunk hangulatát.

 

Gyerekülés, gyerekbringa tippek

Bár elterjedtebbek a hátsó gyerekülések, a kisgyerekeknek összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény egy túra elöl. Közel van egymáshoz a gyerek és szülő feje, nem úgy, mint amikor a hátsó üléshez kell hátranézegetni. Az első gyerekülés használatával érthetően és biztonságosan lehet beszélgetni, magyarázni, hogy mit látunk. Hátrányuk, hogy kicsit nehezebben beállíthatók egyes kerékpártípusokhoz. A kicsit nagyobbaknak való ShotGun típusú első gyerekülést feltéve egy kis kormányt is kap a gyerek, amivel már teljesen magáénak érezheti és követheti a bringa irányítását. Szintén jó móka az olyan cargo-bike, melyen elöl van kialakítva a gyerekülés. A cargónál arra figyeljünk, hogy a szülőnek is szükséges a rutin az irányításához. Persze azért hátul is élmény egy túra, vannak gyerekek, akik kifejezetten imádják az utánfutót, mivel ketten is beférnek. Ha gyerekülésben, utánfutóban utazik a pici, arra azért gondoljunk, hogy tavasszal-ősszel melegebben kell öltöznie, mint nekünk, hiszen ő nem mozog, nem termel hőt, viszont ugyanúgy éri a menetszél. Ha már saját bringával jönnek a gyerekek, óriási a jelentősége az útvonal, táv, domborzat megválasztásának, igazodva hozzájuk. Ne felejtsük el a gyerekbringákat sem ellenőrizni a túra előtt, hogy megfelelő-e a műszaki állapotuk.

 

Frissítés a kerékpártúra közben

Fontos, hogy az egész család szempontjából nekünk kell figyelni a szokásosnál jobban az evésre-ivásra is, hiszen az élmények közepette a gyerekek megfeledkezhetnek róla. Ha pedig már tekeri a bringát, egy gyerek is ugyanúgy „eléhezhet”, dehidratálódhat, mint a felnőttek. Menet közben érdeklődjünk, hogy kényelmes-e neki az ülés, a bringa. Előfordulhat, hogy nem szól egy rosszul meghúzott szíj, kényelmetlen csat miatt, de egy óra múlva már késő lesz menteni a helyzetet, ha fáj, kisebesedett valami. A túra és a bringázás öröme elfeledteti egy ideig a gyerekkel a nehézségeket, viszont a kimerülés kalapácsütés-szerűen érkezhet... Nekünk kell jobban figyelni, hogy hol húzódik a gyerek tűréshatára. Emlékeztessük az ivásra folyamatosan, abból baj nem lehet.

A túrát követően pedig fontos, hogy beszéljük meg az élményeket, tapasztaltakat, mi tetszett, mi nem, milyen legyen a következő túra...